Adott egy kb. 10-15 éve felújított fürdőszoba, ahol a felújítási munkáknál nem vakolatot javítottak az előző mesterek, hanem gipszkartont ragasztottak és csavaroztak fel a falra. Az akril zuhanytálca a használat, és talán a rossz alátámasztás miatt megrepedt, így a víz a tálca alá befolyva eljutott a csempe alatti gipszkartonig. A tulajdonos megpróbálta szilikonos tömítővel elhárítani a réseket, de ez a képek tanúsága szerint nem hozott eredményt. A bontáskor nem találtam vízszigetelést, így a csurgalékvíz a gipszkartont kikezdte, a vályogház válaszfalát teljesen átáztatta. Ezen okok miatt kérte a tulajdonos az akril tálca és üveg kabin épített zuhanyzóra való átalakítását.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

Munkafolyamatok a következők voltak:

A csempét a pengefal helyén megvágva lebontottam a gipszkartont, ami szinte egyben szakadt le. A felázott, laza vakolatot és régi saralást eltávolítottam. A válaszfal átázása miatt néhány vályogtégla szinte elporladt, itt kisméretű téglával pótoltam vissza a hiányzó falszakaszt. A vakolás után a zuhanytálcát kibetonoztam a megfelelő lejtést megadva. A felületetek teljes száradása után két rétegben kenhető víz elleni szigetelést alkalmaztam hajlaterősítő szalaggal. Ezután következett a burkolás. A régi csempéhez hasonló színű és mintázatú burkolatot sikerült beszerezni, amit ugyanabban a kiosztásban ragasztottam fel a falra, mint a régi burkolat volt. A padló részt diagonálban burkoltam. A burkolat fugázást követően a negatív éleket pedig szaniter tömítőanyaggal ( sziloplaszt) tömítettem.